Gyermekbibliahét Óváriban

„A munkálatok már jóval 23-a előtt elkezdődtek, a három munkatárs, Erdei Eszter, Boros Benjámin és én, Szeles Emese segítettünk a tiszteletesúrnak a hét megszervezésében. Plakátokat helyeztünk ki a falu fő helyein, tudatva az alkalmat mindenkivel, bevásároltunk, elkészítettük a templom helyszínét, mely hétfőn készen várta a gyermekeket.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől kapott könyvet pedig szorgosan forgattuk, hisz ismét volt kerettörténet, melyet mi adtunk elő a gyermekeknek. A kerettörténet a bibliai történeteket hozta közelebb és tette érthetőbbé a gyermekek számára.



A hétfői bibliai történet Jézus születése (Lukács 2, 1-14) volt, a napi aranymondás pedig: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” János 8, 12. A keddi bibliai történet a kenyérszaporítás története (János 6, 1-15) volt, a napi aranymondás pedig: „Én vagyok az élet kenyere.” János 6, 48. A szerdai bibliai történet Lázár feltámasztása (János 11, 1-44) volt, a napi aranymondás pedig: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” János 11, 25. A csütörtöki bibliai történet a jó pásztor volt, mely a János 10, 1-18; Lukács 15, 1-7; Ezékiel 34 és Zsoltárok könyve 23. bibliai könyvek fejezetein alapult, a napi aranymondás pedig: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” János 10, 11. A pénteki bibliai történetek a gazdag ifjú története (Máté 19, 16-26), illetve a szoros kapu, keskeny út (Máté 7, 13-14) voltak, a napi aranymondás pedig: „Én vagyok az út,…senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” János 14, 6.



Az alkalom mindennap 15 órakor kezdődött, a gyermekek regisztrálásával és köszöntésével, ezután mutattuk be a kerettörténetet, mely eleje és vége közé ékelődött az aznapi bibliai történet elmesélése. A kerettörténet lezárása után, megtanultuk az aranymondást, majd következett a kézimunka, mely színezésből, rajzolásból és hajtogatásól is állt, napokra felosztva. Ezek után tanultuk meg a heti ének aznapi versszakát – mely a bibliai történetet foglalta össze egy versszakban –, a napi éneket és ismételtük át a már megtanult énekeket, majd az előző napi aranymondásokat. 17 órakor következett az uzsonna, melyet játékok követtek. Majd 18 órakor elcsendesedtünk, imádkoztunk, s indulás előtt elénekeltük az „Áldásoddal megyünk, megyünk innen el” című éneket. Pénteken délután pedig tombolával leptük meg a gyermekeket, megörvendeztetve őket hasznos, iskolakezdésre szánt ajándékokkal.



Nagyon tartalmas hét volt, sok áldással, jókedvvel, tanulással és barátkozással. A gyermekek hamar tanultak, gyorsan fejlődtek, szívből énekeltek, szívből játszottak és szívből örültek. Hálás vagyok a lelkipásztorért és feleségéért, hálás vagyok a segítőkért, Eszterért és Beniért, hálás vagyok a sok gyermekért, akik közelebb hozták hozzánk a tiszta szeretet és a szívbéli örömöt. S a legnagyobb hálával Istennek tartozom, aki erőt, vidámságot és tucatnyi áldást ad naponként.” – olvashatják Szeles Emese teológus beszámolóját.